Országimázs konferencia

A budapesti Corvinus Egyetemen tartott előadások és kerekasztal beszélgetések feladata volt a téma körbejárása, az országimázs megerősítésének, illetve az ezen a területen tapasztalt gondoknak az ismertetése, megvitatása. Politikusok, szakemberek vitatkoztak az országimázs építés lehetséges irányáról, arról, hogy milyen képet fessünk magunkról a külföldiek számára. A tanácskozás második részében a magyar alapanyagokról és a magyar konyháról elhangzó megállapítások között olyan is akadt, amire sokan felkaptuk a fejünket. Nincs magyar konyha – csak jó, vagy rossz konyha -, szögezte le saját véleményét Pintér Katalin, a Michelin csillagos Onyx étterem ügyvezető igazgatója. Bár eleve érthetetlen a gondolat, hiszen ezen az alapon nincs francia, vagy netán svéd konyha sem, másrészt minden fogást lehet jól, kevésbé jól, vagy éppen vacakul elkészíteni. Az országimázsban igenis szerepe van a nálunk elfogyasztott, jellemzően magyar ízeket tartalmazó ételeknek, amelyeket, ha jól sikerült a vakáció, és az alkalom, amikor fogyasztották, no meg az íze is megfelelt, mindig hazánkhoz fognak kötni, és szívesen fogyasztják újra. Az biztos, hogy akik hazánkba látogatnak, csak igen kis százalékban olyan sznobok – hiába gondoljuk úgy, hogy ez előre viszi a gasztronómiai ízlést -, hogy kifejezetten a francia konyhát keresik. Inkább, legalábbis reméljük, hogy ránk, magyarokra, a minden ellenkező híreszteléssel ellentétben létező magyar konyhára és ízvilágra kíváncsiak. Ugyanezt a furcsa véleményt próbálta megerősíteni Bíró Lajos, a Bock Bisztró séfje, aki elmondta, mindazt, amit magyar konyhának nevezünk, hiába kéri a skandináviai franchise partnere, mert azt keresik a vendégek, akik ezt megkóstolták Magyarországon, ám ő ezt nem engedi, mert lejáratták itthon ezeket az ételeket. Egyrészt, ha lejáratták volna, és olyan rossz lenne, nem keresnék és igényelnék a külföldiek, másrészt talán meg lehetne mutatni, a magyar konyha ízeit hogyan tudja egy kiváló séf visszahelyezni az általa kívánt magasságba. Ugyancsak ő a kézműves termékek minőségét, a túl sok kiadott érmet kifogásolta. Az tagadhatatlan, hogy a hazai alapanyagok hullámzó minőségűek, egy hosszú igénytelen időszak után a termelőnek is el kell jutni arra a szintre, amit meg kell és lehet követelni tőle. Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy a bélszínrolók, rántott párizsik hosszú évekig fogyasztott művilágával kell megküzdeni. Molnár B. Tamás gasztronómus is ütött egyet az országimázson és a gasztronómián, mint mondotta, egyelőre nincs hitelesség, nincs mit reklámozni. Nehéz helyzetbe került V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, ő a kerekasztal beszélgetés végén leszögezte: emelni kell a hazai alapanyagok minőségi színvonalát, és tűzzel-vassal irtani a visszaéléseket. Mint mondta, rövidesen pályázati lehetőség nyílik kis és középvállalkozások részére, a kiváló minőségű termékek előállítására. Szerencsére a borkóstolóval összekötött kerekasztal-beszélgetés már visszahozta a magyar termékek és az országimázs összekapcsolhatóságába vetett hitünket. Gál Helga bor és gasztronómiai tanácsadó úgy látja – de a többi résztvevő is ezen a véleményen volt – hogy itthon nagyon kedveltek, és a világban is jó helyen állnak a boraink. Sokat segített a magyar uniós elnökség, amelyen a képviselők megismerhették a magyar borokat, ezek egy részét Brüsszelben is lehetett és lehet már vásárolni, és a lengyel elnökség szintén magyar borokkal látta vendégül az uniós tanácskozásainak a résztvevőit. Árvay Angelika, a Junibor egyesület elnöke ízben kiemelkedőnek, ismertségben viszont középen állónak látta ezeket. A tökéletes klíma, az adott terroire és a biztosított technikai feltételek révén el kell jutnia a borainknak a világpiacra. A Junibor a fiatal generáció megnyerésére törekszik. Szepsy István, a neves tokaji borász úgy látja, a felső kategóriájú boraink a világ élvonalában vannak és még több lehetőség rejlik bennük. Mind a mennyiségi, mind a minőségi borra is szükség van, a piac dönti el, melyikből mennyi kell. A marketing viszont gyenge, a büdzsé és a hatékonyság kicsi. Új mádi palack született, amelynek használatához minden termelő csatlakozott, csavarzár, üvegdugó és parafa dugó is alkalmazható lesz. Horkay András, a Central European Wine Institute alapító tagja szerint Tokaj az egyetlen világszerte ismert borvidékünk. Mára „trendi” lett itthon is a borfogyasztás, évente, fejenként 30 liter. Az átlagár 1500 forint. Igény jelent meg a borkurzusokra, a tudást is keresik az emberek. A gazdasági helyzet viszont befolyásolja a fogyasztók kategória választását. Feldmann Zsolt, agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár bízik abban, hogy a következő időszakban mind ismertebb lesz a magyar bor; Magyarország a hatodik legnagyobb termőhely az EU-ban, a világban a 15-16 helyen állunk. A mindenkori agrárkérdés legnehezebb köre a bormarketing. Nincs konszenzus, hogy kiket célozzunk meg, a borásznak kell dönteni, az államnak a döntést támogatni. A jövőben az MT Zrt. végzi a bormarketinget is. Fontos, hogy jól felépített „borpiramissal” jelenjünk meg a világpiacon, amelyből mindenki tud választani ízlése és lehetőségei szerint.