A válság megtörte az IT&CM Shanghai (Incentive Travel & Conventions, Meetings) eddig lendületes fejlődését is. Az eseményt most rendezték meg harmadszor a kínai fejlődés kirakatvárosában, s ez volt az első alkalom, hogy a résztvevők száma nem nőtt az előző évihez képest. A szervezők (köztük testvérlapunk, a TTG Asia) így most inkább azt hangsúlyozták, hogy egyrészt minden eddiginél nagyobb volt a kínai részvétel, másrészt, hogy azok a kiállítók, akik eljöttek, jól jártak, hiszen így több vevő jutott egy-egy eladóra.
A megtorpanás aligha váratlan, hiszen ez a válság szempontjából talán legérzékenyebb szektor: ki költ incentive utakra, amikor egyrészt nincs miből, másrészt nincs is miért jutalmazni, hiszen csak elmaradások vannak a tervekhez képest? És nyilvánvaló, ha kevesebb az üzlet és a bevétel, kevesebb rendezvényre is futja a büdzséből. A vásárról ennek megfelelően elsősorban a nagy nemzetközi szállodaláncok hiányoztak mint eladók-kiállítók.
Ugyanakkor azokban az országokban – és a legtöbb térségbeli ország ilyen –, ahol a költségvetés jó helyzetben van, az állam megpróbálja felpörgetni a gazdaságot, s ezen belül az idegenforgalmat is, azaz többet költ promócióra és jelenlétre, nem csak azért, hogy csökkentse a negatív hatásokat, hanem azért is, hogy ha egyszer véget ér a válság, sokkal kedvezőbb pozícióból vágjanak neki a bővülésnek. Mindez látszott is, hiszen a korábbi évekhez képest jóval több nemzeti vagy regionális turisztikai hivatal volt jelen. Először volt standja Japánnak, Törökországnak (2010-ben Pécs mellett Isztambul is Európa kulturális fővárosa lesz, s jelen is van mindenütt), Egyiptomnak (amely tavaly százezer kínai turistát fogadott). S egyre több kínai tartomány állít ki, bár nyilván van még hova fejlődni, hiszen előbb-utóbb Kína minden jelentős desztinációjának képviseltetnie illene magát.
A fokozott kínai (akár üzleti, akár kormányzati-regionális) jelenlét azonban egyelőre gyakran kimerül abban, hogy felállítják a standot és kinyomtatnak egy rakás kínai nyelvű prospektust. Mint azt lapunknak egy vezető európai üzleti utaztató képviselője elmondta, „hiába megyek oda, ha nem találok ott senkit, aki egyrészt beszélne angolul, másrészt döntési helyzetben lenne, vagy legalább meglennének a szükséges információi. Néha az az érzésem, mintha nem is akarnának egyáltalán semmit eladni.” A kínai és ázsiai piac vonzerejére jellemző, hogy ennek ellenére sikeresnek tartotta útját, s ahogy itt volt tavaly is, itt lesz jövőre is. A vásár alatti előadások, szemináriumok nagy része is azzal foglalkozott, miként lehet áthidalni a kulturális különbségeket, a kínai bürokráciából adódó nehézségeket.
Mert az nyilvánvaló, a távolmaradás nem lehet opció: pont a vásár alatt hoztak nyilvánosságra egy felmérés a kínai gazdagokról. Eszerint minden 1700. kínainak a magánvagyona már meghaladja a 10 millió jüant, durván 320 millió forintot, a szupergazdagok száma közelít az egymillióhoz – Hongkongot és Makaót nem is számítva. Kína lett Japán után a világ második legnagyobb piaca a luxustermékeknek, megelőzve az Egyesült Államokat. S végül szintén az IT&CM idején közölték, hogy az első negyedévben 6,1%-os volt a kínai gazdasági növekedés, amely ugyan a reformok kezdete óta történelmi mélypont, de hát például Magyarországon a csökkenés lesz ekkora.
Nincsenek viszont megbízható, friss statisztikák a MICE-szektorról, így a válság eddigi hatásait inkább szájhagyomány, tapasztalatcserék alapján lehet felmérni. Az IT&CM előtt nem sokkal ért véget például a hatalmas kantoni nemzetközi kereskedelmi vásár, s az onnan érkezők például 40%-os szállodai árbevétel-csökkenésről beszéltek az egy évvel korábbihoz képest. De sokat romlott a helyzet Pekingben is, ahol az olimpia a megszigorított vízumkiadás miatt valóságos katasztrófa volt az üzleti turizmusnak, s ráadásul fel kellene tölteni az olimpiára felépített szállodai szobákat és rendezvényhelyszíneket. Sanghajban most azon drukkolnak, hogy a 2010-es világkiállításnál ez ne ismétlődjék meg, de azért ők is gőzerővel építkeznek: a városnak jövőre két és félszer annyi felsőkategóriás hotelszobája lesz, mint 2005-ben volt. Mert még mindig úgy látják, hogy a távolabbi jövő rózsaszín, s hogy rövidtávon van honnan visszaesni: Hongkongban például a válság előtt az ötcsillagos szállodák foglaltsági rátája 80%-os volt, s a szállodavezetők bíznak abban, hogy nem kell árat csökkenteniük, legfeljebb még néhány többletszolgáltatást beépíteni az árakba. S ugyanilyen (viszonylag) jó a helyzet a térség más országaiban is: Malajziában például a válság előtti átlagos szállodafoglaltsági ráta három-, négy- és ötcsillagos hotelekre 72%-os volt. Merthogy ugyan Kína jelentősége kiemelkedő, de a térség más országaira is muszáj figyelni: az idei év leglélegzetelállítóbb beruházásának színhelye sem Kína, hanem Szingapúr. A városállamban az év végén tervezik legalább részben megnyitni a Marina Bay Sand-et, egy gigantikus szálloda-kongresszusi-kulturális központot, egy kis várost a városban, amelyhez méreteiben legfeljebb a makaói Venetian hasonlítható. A 2600 szobás szálloda együttes például 55 emelet magas lesz, a tetején kétszáz méter magasban egy 650 fás, három úszómedencés parkkal, amelyen lefektetve kényelmesen elférne az Eiffel-torony. A több százezer m2 alapterületű kongresszusi és kiállító területet magába foglaló komplexum felépítésén a hét minden napján napi 24 órában nyolcezer ember dolgozik.
És talán még a korábban emlegetett kulturális különbségek, nehézségek is segíthetnek az üzleti turizmusnak, hiszen Ázsiában, ahol minden a személyes kapcsolatokon múlik, a találkozókat tényleg nem pótolhatják az e-mailek vagy a konferenciabeszélgetések.